Egy kép 1929-ből. A tékozló lány hazatér. Mimi és Greta. Az akkor már öt éve tartó Hollywood-i mókuskerékből megszökve (otthagyva a forgatást), előszőr tért vissza, Stockholmba – a 24 éves GARBO (e nevet Miminek köszönheti). Greta és Mimi együtt jártak a stockholmi nemzeti színház, a Dramaten, tanodájába. Greta életében meghatározó szerepe volt a színiakadémiának. De Miminek is.
Gretának volt nagyobb szüksége Mimire. Ő volt az első, és talán legnagyobb szerelme. A világot és önmagukat felfedező közös akadémistaéveik fontosak volt Greta felnőtté válásában. Mimi, az gazdag osztrák zsidó családból származású, egzotikus lány elbűvölte Gretát; mindazt jelentette számára, ami saját életéből hiányzott, s amire folyton vágyott: polgári jómód, művelt szülők, liberális család. Bár találkozott még olyan nőkkel, .jpg)
férfiakkal, akik megérintették őt, soha senki nem nyerte el teljesen a bizalmát és szerelmét - élete végig hű maradt Mimihez.
Greta gyerekkorától küszködött az önbizalomhiánnyal , vágyott az őszinte szeretetre és elfogadásra: belső feszültségei időnként depreszszióhoz vezettek. Mimi volt az egyetlen, akinek félelem nélkül kiadta magát, megtalálta benne a maga ideálját. Mimi mindörökre iránytű maradt számára. Még azután is, hogy férjhez ment, vidékre költözött, Greta pedig Amerikába utazott. Amúgy Mimi találta ki neki a Garbo nevet is, mondván, Gustafssonból túl sok van Svédországban.
fantáziadús, túlfűtött fiatal nő volt. Hamar meg lehetett szeretni - már annak, akinek ezt megengedte. Nem tűrt semmiféle tekintélyt, korlátozást, leckéztetést. Ösztönösen játszott. A játék volt a mindene - nemcsak a színpadon: a lelkét is eladta volna egy jópofa vagy éppen vaskos tréfáért. Greta soha nem volt az a hűvös, visszafogottan elegáns istennő, akinek a világ hitte. Szívesen pezsgőzött, imádta a dzsesszt, szipkából szívta a cigarettát, és olykor nagyokat káromkodott. 
Greta magától soha nem ment volna Amerikába. Imádta Stockholmot, erősen kötődött a megszokott, biztonságot adó környezetéhez. A színpad érdekelte, nem tartotta sokra a filmet. A démoni aurával bíró, orosz-zsidó származású svéd rendező, Mauritz Stiller vette észre, hogy Greta arcát szereti a kamera. Igazi Pygmalion-kapcsolat alakult ki közöttük. (Greta számára soha el nem múlóan fájó csalódás volt, mikor Mauritz bevalotta neki homoszexualitását). Stiller hamar megértette, fölfedezettjét el kell engednie szárnyai alól, mert az csak a tengeren túlon kaphatja meg a tehetségének járó esélyt: a 19 éves Gretát leszerződtette a Németországból Hollywoodba települő Louis Mayerhez. 
Gyengén beszélt angolul (mivel ezért nem szívesen ment társaságba, hamar rásütötték a magának való, furcsa nő bélyegét), gyorsan és sokat kellett dolgoznia, ráadásul csupa idegen között. Rosszul viselte a külsejét érintő változtatásokat, s hogy magánéletét sem tartották tiszteletben. 
Az európai közönség mindig is sokkal nagyobb érdeklődéssel és megértéssel fordult Garbo felé, mint az őt érinthetetlen és érthetetlen szfinxként, valamiféle ”antinőként” kezelő amerikai publikum. Amikor aztán a háború elején bezártak az európai mozik, amelyek a Garbo-filmek fő vevői voltak, Amerikában elfogyott a levegő Garbo körül..jpg)
hátat fordított egész Hollywoodnak. A szakítást követően – egészen 1990-ben bekövetkezett haláláig – egy New York-i hotelben élt és rebgeteget utazott. Soha senki kedvéért nem állt többé kamera elé. Annak ellenére, hogy a legnevesebb írók és rendezők kitartóan küldték neki forgatókönyveiket, olyan klasszikus szerepekkel, mint Szent Johanna vagy Bovaryné. 
Garbo és Mimi szerelméről, kettejük levelei alapján, Átkozott, imádott fruska! címen született regény, melyet a svéd irónő, Tin Andersén Axell jegyez. Bár a magyar fordítás (szintén egy nő munkája) elkészült, kiadót eddig még nem talált...
P.S. Hollywood is megmutatja: Garbo szerelmei. Premier: 2010.
